Chapter Twenty-Four ~ Together

Csibék!

Újra itt vagyok, és folytatom a blogot *hurrá*! Jól vagyok, élek, és újult erővel hozom nektek a maradék hat részt. Igen, már csak hat rész van a blogból. Nem furcsa? De. Oké. A lényeg, hogy sietek a következő résszel, remélhetőleg jövő szombaton -lehet már előbb is- itt van. Nem is húznám tovább a szót, megérkezett az új, huszonnegyedik rész, jó olvasást, és további szép napot kívánok minden kedves olvasónak, következő rész *merész leszek, nem hiszem, hogy összejön, de egy próbát megér* tizenöt hozzászólás után érkezik! Bízom bennetek, remélem feldobtok vele, és összehozzátok!:)

Ölel titeket: Blake

Sirens

Miután elváltunk egymástól, mélyen Justin szemébe néztem. Arcán apró mosoly bujkált, én pedig hihetetlenül elkuncogtam magamat. Olyan furcsa volt ez az egész helyzet, hogy ez a nevetés kikívánkozott belőlem. Justin értetlenül nézett rám, aztán pár perc hezitálás után gondterhelten nézett rám. Szemei csillogtak a félelemtől, száját szólásra nyitotta.

- Akkor mi most...? - kezdte, de direkt nem fejezte be, hiszen arra várt, hogy én folytassam helyette. Elgondolkoztam a dolgon, és rádöbbentem, hogy mióta is várok erre az egészre. Nem utasíthattam el, főleg akkor, mikor éppen szerelmet vallott nekem. Amúgy is, én csókoltam meg, tehát ettől a dologtól már nem futamodhattam volna meg, még ha akartam volna sem. Egy aprót bólintottam, homlokomat övének támasztottam, s úgy suttogtam ajkaiba azt az egyetlen egy szót, amelyre már egy jó ideje várok, s amely Justin számára a legkielégítőbb válaszul szolgált abban az esetben.

- Együtt - súgtam, majd újra megcsókoltam, melybe mindketten belemosolyodtunk.

Másfél héttel később (március 13.)

- Blake Evans! Gyere már! Komolyan le akarod késni a saját szülinapodat? - üvöltött a nappaliból Serena, miközben én a fürdőszobai egész alakos tükör előtt végeztem el az utolsó simításokat külsőmön. Lábbeli gyanánt lapos talpú, sötétbarna sarut választottam, amit világoskék csőfarmerrel, és virágmintás, ujjatlan toppal dobtam fel. Hajamat kivasaltam, és jobb vállam fölött dobtam át, egy kupacba. Sminket nem használtam, csakis egy kevés szempillaspirált, ami szinte nem is látszik, de nagyon sokat dob a megjelenésemen.
- Jövök már! - futottam ki, vállamra kaptam, szintén virágmintás kis táskámat, és indulhattunk is. A buli Justinéknál lesz. Zártkörű parti, csak a legközelebbi emberekkel. Apropó Justin. Azóta is együtt vagyunk, hivatalosan is, és igen, rettentően szeretjük egymást. Örülök, hogy végre összejöttünk, mert már egy ideje szenvedtünk, mindketten.

***

Csengettünk, aztán vártuk, hogy ajtót nyissanak. Három perc múlva megjelent Austin, arcán hatalmas mosollyal. Nyomott egy puszit homlokomra, s a 'boldog szülinapot' - kijelentés sem maradhatott el. Megcsókolta Serenát, aztán beinvitált minket a lakásba, ahol már javában tartott a buli. Mikor a többiek megláttak, egyesével köszöntöttek fel, s még az ajándékaimat is megkaptam.
- Boldogságos szülinapot - súgta a fülembe Bell, ölelésünk alatt. Ő az, akivel azóta rettentő jóba lettem sőt, még a többiek is megkedvelték, tehát Bella mostanában velünk lóg, mintsem Shayjel, és Ellával. Justin maradt utoljára, aki vadul esett ajkaimnak, miközben a többiek már elvonultak a nappaliba, s folytatták a partit ott, ahol abbahagyták. Csókcsatánknak én vetettem véget. Kedvesen barátomra mosolyogtam, kinek tekintete csalódott volt. Kacagva megráztam fejem, Ő pedig egy újabb csókot lopott tőlem.
- Tudod.. Nem voltam benne biztos, hogy mi lenne a legjobb ajándék számodra - motyogta ajkaimba. -, de végül sikerült választanom - fejezte be a mondatot, én pedig kíváncsian néztem rá.
Elővett egy dobozt, s letérdelt elém. Megállt bennem az ütő, lélegzetem elakadt. Nem akartam házasságot, ilyen fiatalon. Kinyitotta a dobozt, melyben egy gyönyörű, ezüst gyűrű ékeskedett.
- Blake Evans, megtisztelsz azzal, hogy hordod ezt a gyűrűt, kapcsolatunk jeléül? - kacagta el a végét, én pedig megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Justin felállt, én pedig kitartottam kezemet, ezzel jelezve, hogy felhúzhatja ujjamra a gyönyörű ékszert. De mielőtt ezt megtette volna, megmutatta közelebbről is a csodálatos darabot. A belsejébe gyönyörű betűkkel az alábbi volt gravírozva gyöngy betűkkel gravíroztak bele egy apró szócskát.

Together

- Köszönöm. Ez.. ez tényleg, gyönyörű - makogtam össze-vissza, hiszen sosem kaptam még ennél csodálatosabb ajándékot. - Szeretlek - mondtam, miközben apró csókot nyomtam Justin arcára.

- Látnod kellett volna az arckifejezésedet, mikor letérdeltem - kacagott huncutul, én pedig aprót bokszoltam vállába, aztán vele nevettem. Idilli pillanatunkat Bella zavarta meg. Berohant a helyiségbe, s mikor meglátott minket, felém fordult.

- Blake, téged keresnek - vágott értetlen fejet, aztán fejével a kifelé vezető irányba biccentett. Vele mentem, hiszen fogalmam sem volt, ki lehet az, aki keres engem...