Chapter Twenty-Five ~ Sorbonne?

Csibék! :3

Mint látjátok, meghoztam az új -huszonötödik- részt. Nem lenne sok hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy most már csupán öt rész, és egy epilógus választ el minket a zárástól. Az előző résznél volt egy kikötésem, miszerint tizenöt hozzászólás után érkezik új. Ez nem jött össze, de attól függetlenül én meghoztam a részt. Remélem, megháláljátok néhány komival, s köszönöm az előző részhez érkezetteket. Szeretlek titeket: Blake

Hello Kitty

Kimentem a bejárati ajtóhoz, s elképedve néztem szembe nagynénémmel, Oliviával. Egyszerre voltam rémült, boldog, és dühös. Féltem, hogy mit akarhat, közben mégis örültem, hiszen újra láthattam Őt, de haragudtam, amiért olyan csúnyán váltunk el, s amiért úgy beszélt velem akkor, ahogyan.. Nem tudtam megszólalni, s erre az is közre játszott, hogy nem ketten voltunk. Minden barátom ott gyülekezett mellettünk, így azért elég kellemetlen volt a helyzet. Kiléptem a kisebb tömegből, kimentem az ajtón, becsuktam azt magam mögött, s ott álltam, nagynénimmel szemben. Csak ketten voltunk, de feltételeztem, hogy a többiek a kukucskálón keresztül az egészet végig fogják nézni. Kínos csend honolt kettőnk között, Ő nem tudta mit mondhatna, én pedig nem akartam semmit sem mondani. Úgy éreztem, hogy Ő volt a hibás, neki kellett volna bocsánatot kérnie, s nem nekem. De Ő nem kért. Csak állt ott, aztán arcára apró mosoly kúszott, háta mögül előhúzott egy apró kis zacskót, felém fordult, és odanyújtotta nekem, miközben így szólt:

- Boldog Szülinapot, Drágám! - nem tudtam, hogyan reagálhatnék, így hát elvettem tőle a csomagot, kinyögtem egy apró 'köszönöm'-öt, aztán félénken megöleltem. Ő azonnal visszaölelt, s talán eme tettemnek következtében, de valami miatt felbátorodott. - Sajnálom a múltkorit. Tényleg, tiszta szívemből sajnálom. Meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdezte izgulva, én pedig aprót bólintottam, aztán eszembe jutott valami.

- Hogy-hogy itt vagy? - tettem fel a kérdést, melyre nem találtam a logikus magyarázatot. Persze, szülinapom van, de csak azért nem repülne át egy egész kontinenst. Oliv elmosolyodott, megdörzsölte homlokát, azután megszólalt.

- Josh üzleti útra érkezett Texasba, én pedig vele jöttem. Összekötöttem a hasznost a jóval - kacagott, bár nem értettem, hogy itt mi a hasznos, s mi a jó. Zavarodottan bólintottam, aztán az ajtóra néztem. Olivia nagyot sóhajtott, én pedig visszakaptam rá a tekintetemet.

- Menj csak! A barátaid várnak már. Még találkozunk - mosolygott, aztán újra közrefogott. Biccentett, majd elment. Vettem egy mély levegőt, s visszamentem a lakásba.

Mindezek után kezdetét vette a vad, és kemény buli, melyben mindenki benne volt.

***

Reggel szörnyen éreztem magam. Szédültem, és a fejem is sajgott. Semmire nem emlékeztem a tegnap estéből, de úgy gondoltam, hogy jobb is így. Egyedül feküdtem az ágyban, így nehezen kimásztam belőle, magamra kaptam Justin kék köntösét, belebújtam egy papucsba, és lecsoszogtam az emeletről. Csak Justin volt lent, ebből arra következtettem, hogy a többiek már elmentek.
- Jó reggelt - morogtam, miközben számba vettem egy fájdalomcsillapítót. Justin aprót biccentett, s úgy láttam, Ő is legalább olyan rosszul van, mint én. Miután bevettem a gyógyszert, a fürdő felé vettem az irányt, ahol aztán összekészülődtem. Még szerencse, hogy sokat alszok Jussnál, így rengeteg cuccom van nála. Magamra öltöttem egy fekete cicanadrágot, és egy neon zöld, 'Paris' feliratú pólót. Hajamat kifésültem, aztán fejem tetején kötöttem kontyba, végül fogat mostam. Mire visszaértem, már Justin is teljesen kész volt. Haja tökéletesen be volt lőve, mint általában. Szettjét leginkább a bolondos szóval tudnám jellemezni, de ha neki ez tetszik, hát legyen. Leültem a kanapéra, s a tegnap kapott, még bontatlan ajándékok között kezdtem el turkálni, egészen addig, míg meg nem találtam az Oliviától kapott rózsaszín, Malackás zacskót. Egy tábla csoki, és egy levél volt benne. Justin lehuppant mellém, s kíváncsian bontottuk fel a hivatalosnak tűnő levelet. Mikor a sorok végére értem, megállt bennem az ütő. Egyszerre voltam boldog, és szomorú. Mi lesz most?

TÁJÉKOZTATÓ

Tisztelt Blake Evans!

Eme kézzel írott levelünkben tájékoztatjuk arról, hogy iskolánk, a Pantheon Sorbonne University következő szemeszterére felvételt nyert! Amennyiben nem kíván élni a lehetőséggel, kérjük, hogy iskolánk titkárságának jelezze.

Angelique Naceri

Az iskola igazgatója

- 2014. március 13. -