Chapter Fourteen ~ Over

Give Me Love

*December 10.*

Nagy nap a mai, hiszen Serena ma tölti be a tizennyolcadik szülinapját, mi pedig meglepetéspartit szerveztünk neki. Már minden meg van. A helyszín, a kaja-pia, az emberek, az ajándékok.. Egyszóval minden. Azóta, mióta együtt vagyok Ryannal semmi nem változott. Még mindig nem érzek iránta többet, mint barátság, Justin pedig Anaval van, s szemmel láthatólag boldogok együtt. Azóta nem is beszéltem Justinnal, csupáncsak egyszer, akkor is azért, mert nekem kellett korrepetáljam matekból, több-kevesebb sikerrel. Húsz perc után elkezdett szenvedni, hogy Ő ezt leszarja, ahogyan engem is, s távozott. Rosszul esett, de ez most mellékes. Magamra öltöttem hófehér, földet súroló ruhámat, ajkaimra vöröslő rúzst kentem, s cipőmhöz hasonló, aranyszínű táskámba bedobáltam a fontosabb cuccaimat, mint például telefon, aztán útnak indultam. A hely nem volt messze az otthonunktól, így az odáig vezető utat gyalog is meg tudtam tenni. Egy hatalmas helyet béreltünk ki, ahol van zene, fények, bárpult.. minden, ami egy jó bulihoz kell, s már most érzem, egy tökéletes estének nézünk elébe. Nem leszünk többen harmincnál, viszont így is istenien fogunk szórakozni. Hideg van, s örülök, amiért eszembe jutott a dzseki, mielőtt eljöttem, különben most csupasz vállakkal sétálgatnék, a mínuszokban az utcán. Sötét van, hiszen este hét is elmúlt már, s talán késésben is vagyok. Egyik kezemben aranyozott kézitáskám, másikban pedig egy rózsaszín díszes szatyor csüng, melyben Ser ajándéka van, ami nem más, mint egy gyönyörű ezüst nyaklánc, melynek medálja egy apró, kövekkel kirakott szív. Én első látásra beleszerettem, remélem barátnőm is így lesz ezzel. A szórakozóhely előtt két hatalmas néger csávó állt, akik semmiféleképpen sem akartak beengedni, én azonnal felkaptam rajtuk a vizet, s ebből hatalmas vita kerekedett.
-Mondtam, hogy a legjobb barátnőmnek lesz a szülinapja. Elkéstem, de attól még velük vagyok, úgyhogy rohadt gyorsan engedjen be.-förmedtem ingerülten az egyik emberre, aki eddig eléggé meghúzta magát a háttérben, s csak a nagypofájú társa beszélt.
-Kisasszony! Kérem értse meg, hogy a rendezvény már kezdetét vette, s mivel nem tudhatjuk biztosra, hogy maga is az itt jelenlévők közé tartozik, ezért nem engedhetjük be. Kérem ne csinálja itt a fesztivált, mert nekünk sincs szükségünk erre.-förmedt rám ingerülten, s kezdtem azt hinni, mindjárt nekem jön.
-Tényleg velünk van.-szólalt meg egy ismerős hang a kapuban. Egy túl ismerős hang. Odakaptam fejemet, s csodák csodájára Bieber állt az ajtóba, aki láthatólag elég jól szórakozott a biztonságiakkal lefolytatott vitámon. Szúrós tekintettel ajándékoztam meg az előbb említett személyt, majd nemes egyszerűséggel ellibbentem a kigyúrt őrök előtt, s így bejutottam a gyönyörű, szülinapi kiegészítőkkel díszített szórakozóhelyre, mely a Bad nevet viseli.
-Meghálálhatnád, hogy bejuttattalak.-kacsintott rám Justin, hatalmas vigyorral az arcán. Szörnyű érzés, hogy legszívesebben képen törölném, de közben szeretem is. Dühítő..
-Barátnőd van seggfej.-köptem oda neki a szavakat, miközben egy szemrehányó pillantást vetettem rá. Kinézete - mint mindig - most is tökéletes volt.
-Neked meg barátod.. És? Tudom, hogy nem szereted.-küldött felém pár lenéző pillantást, de többel nem is jutalmazott, csak sétált mellettem.
-Ezt meg miből gondolod?-suttogtam halkan, de Ő meghallotta.
-Nem vagyok hülye. Csak tudod Blake.. Ryan a legjobb barátom, és rohadtul nem szeretném ha összetörnéd a szívét. Már csak egy dolgot akarok tudni. Miért jöttél össze vele, ha nem szereted?-osztott ki engem, majd fel tette a kérdést, mely eddig a szívét nyomta.
-Miattad.-mondtam halkan, s azonnal meg is bántam, de már sajnos nem lehetett visszafordítani.
-Mit mondtál?-kérdezte felvont szemöldökkel. Látszólag jól szórakozott szerencsétlenkedésemen. Idegesen pillantottam rá, aztán válasz nélkül hagytam ott.
-Meglepetés!-üvöltöttem mosolyogva, miközben Serena nyakába borultam.
-Annyira örülök, hogy itt vagy.-mosolygott rám aranyosan.
-Miért ne lennék itt? Hiszen legjobb barátnők vagyunk!-kuncogtam halkan, aztán letettem egy asztalra az ajándékot, s odaléptem Ryanhez. Beszélnem kell vele. Tudnia kell, hogy nem szeretem. Nagyon szarul érzem magam, de tudnia kell, és kész.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem, halkan suttogva. Ő csak mosolyogva bólintott, aztán kimentünk az előtérbe. Oda, ahol senki sem volt, csak mi ketten.
-Mit szeretnél?-kíváncsiskodott, hatalmas mosollyal az arcán. Mély levegőt vettem, s belekezdtem mondandómba.
-Tudod Ryan.. Az az igazság, hogy én nem szeretlek. Nagyon sajnálom. Ne haragudj rám! Rettenetesen érzem magam, de rá kellett jöjjek, csak azért jöttem össze veled, hogy féltékennyé tegyek valakit. Nagyon jó barát vagy, de semmi többet nem érzek irántad. Nem jártunk sokáig, csupán pár hétig, de ennek most vége.-mondtam ki, mire Ry hitetlenkedve nézett rám. Gyomrom görcsbe rándult, s szívem majd megszakadt érte. Nagyon sajnáltam, de nem fogok meghátrálni. Nem szeretem és nem akarok bánatos lenni mellette. Inkább leszek boldogtalan egyedül. -Kérlek ne nézz így rám.-suttogtam, de Ő nem szólalt meg, így inkább ott hagytam.

***

Már órák teltek el azóta, hogy közöltem Ryannal, vége. Azóta sem Őt, sem Bieber-t nem láttam. Aggódok miattuk, de nem fogom kimutatni. Már egy ideje táncoltam, mikor úgy éreztem, rettenetesen elfáradtam. Leültem a pulthoz, s legközelebb akkor eszméltem fel, mikor két erős kar felkap, s rángatni kezd. Fel sem fogtam igazán, mi történik most, viszont mikor megálltunk, s az illető falhoz nyomott, tisztán láttam. Justin.

-Engedj már el! Ez fáj!-förmedtem rá dühösen.

-Nem megmondtam, hogy ne baszd el? Ryan teljesen kivan, és erről csak te tehetsz! Faszért nem tudsz nyugton maradni?-szűrte ki fogai közül a szavakat, melyeket senki más nem hallott, csakis egyedül én.

-Hagyjál!-toltam el magamtól, de nem engedett. Egyre csak nyomott a falnak, aztán egyik kezével közrefogta két csuklómat, másik karját pedig magasba lendítette...