Chapter Eleven ~ Party

Love Money Party

Mikor elváltunk egymástól, homlokomat övének támasztottam, Ő pedig ajkaimba kezdett beszélni.

-Érted már?-suttogta szenvedéllyel, s vággyal hangjában. Értettem. Tényleg kedvel engem, s én is Őt, de attól félek, hogyha lenne köztünk valami, Ő nem bírná megállni, hogy ne legyen más lányokkal. Hiszen Justin mindennap más cafkával csinálja, és sosem áll meg egynél. Sohasem ragad le egy embernél, és ettől félek.. Iszonyatosan félek, hogy csalódnom kell benne. Elkapta kezemet, s szívére tapasztotta azt.-Már egy ideje, csak miattad dobog.

Ennyi kellett ahhoz, hogy teljes mértékben elolvadjak tőle. Viszont tartom magam az elvemhez, miszerint, Ő is olyan, mint a többi.

-Justin, ez nem lesz jó. Ismerlek, tudom milyen vagy, és tisztában vagyok vele, hogy nem tudsz megállapodni egy lánynál, én pedig nem szeretnék csalódni, és összetörni, pedig ha összejönnék veled, akkor mindkettő megtörténne.-világosítottam fel, fájó szívvel a velem szembeálló srácot, akinek magabiztossága fokozatosan csökkenni kezdett, s szemében csalódottság csillogott. Ellépett tőlem, s melankolikusan rám emelte tekintetét.

-Akkor szia.-s ezzel ott is hagyott. Bánatosan néztem távolodó alakját, s volt egy kis bűntudatom is. Megbántottam? Igen. Szeretem? Nem tudom. Kedvelem? Nagyon is. Elbasztam? Eléggé.

Gondterheltem mentem haza, ahol azonnal a szobámba mentem, senkihez sem szóltam, s egész este azon gondolkoztam, hogyan is kérjek bocsánatot tőle, amiért előre ítélkeztem. Hiszen kipróbálhatnánk, ezt a kapcsolatos dolgot, végül is nem jártam még vele, tehát nem tudhatom, hogy tényleg olyan-e, mint amilyennek én gondolom. Úgy döntöttem, felhívom, s mentem azt, ami még menthető. Hátha elfogadja a bocsánatkérésemet, aztán összejövünk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Nem. Justin nem ilyen. Ha megharagudott rám, akkor egykönnyen nem bocsájt meg, s tönkreteszi az életemet, de azért megpróbálom. Telefonomat kezembe emeltem, majd tárcsázni kezdtem. Négyet csöngött, s mikor már azt hittem, nem veszi fel, végül megtette. Volt valami furcsa a hangjában, de nem jöttem rá, mi is az.

-Mivaaan?-szólt bele, megnyújtva az 'a' betűt. Hangja közömbös volt, a háttérben pedig női, férfi kuncogásokat egyaránt hallottam, de a csajhangok elnyomó többségben voltak. Ez azért szíven ütött.

-Jól szórakozol? Én meg azon idegeskedem, hogyan tudnálak kiengesztelni, és teljesen magam alatt vagyok, amiért megbántottalak, de úgy tűnik, nem igazán vetted a szívedre. Lepattintottalak, úgyhogy mással vigasztalódsz? Egészségedre.-beszéltem a telefonba, gúnyosan, de közben szemeimet már csípték a sós könnyek. Halkan felkuncogott, s beszélni kezdett.

-Jaj, Blake! Nehogy azt hidd, hogy bármi is igaz volt abból, amit beetettem veled. Csupán csak meg akartalak döngetni, semmi más. Komolyan arra számítottál, hogy én.-emelte ki az 'én' szót.-majd pont beléd szeretek? Tényleg ennyire naiv vagy? Percek kérdése, és felcsinálom Bellát, te pedig otthon fogsz bőgni. Egyedül.-nevetett gúnyosan a telefonba. Fájtak a szavai, de tudtam, erősnek kell maradnom.

-Baszódj meg Bieber!-üvöltöttem, s rácsaptam a telefont. Átrohantam Lola szobájába, ahol meglepő módon Claire is ott volt.

-Lányok! Egy óra múlva találkozunk a nappaliba. Ma este kirúgunk a hámból.-kuncogtam fel keserűen, s választ meg sem várva rohantam át a szobámba készülődni. Hajamat kiegyenesítettem, így az hátam közepéig ért. Öltözék gyanánt egy fehér ruhakölteményt választottam, melynek szoknyája hosszú selyem volt, felső része pedig egy gyönyörű csipkecsoda. Az egészet egy fekete magassarkú szandállal, s egy fekete kis táskával spékeltem meg. Kiegészítőnek egy aranyórát választottam. Pont időben lettem kész, így a nappali felé indultam, ahol három gyönyörű lányt pillantottam meg. A három legjobb barátnőmet. Serena jelenléte egy kicsit meglepett, de elhatároztam, nem fogok rá haragudni. Végigmértem mindhármukat. Lolán egy fehér csoda volt, Claire egy fehér, minit választott, krém színű magassarkúval, Serena pedig pink selyemruhát választott, melytől elállt a lélegzetem. Csodálatosak voltak. Elindultunk kedvenc szórakozóhelyünk felé, ahonnan már messziről üvöltött Miley Cyrus We Can't Stop című dala, mely egy örök kedvenc a listánkon. Mikor bejutottunk, azonnal a táncoló emberek közé vetettük magunkat. Nem foglalkoztunk másokkal, csak mi voltunk, és a zene. Nagyon jól éreztük magunkat, de valami hiányzott. Ez a valami, pedig az alkohol volt. Odarohantunk a pulthoz, húsz perc táncolás után, s leültünk egymás mellé. Lola azonnal flörtölni kezdett a kiszolgálófiúval, aki Lol számáért cserében ingyen adta a négy koktélt. Lola persze gondolkodás nélkül megadta elérhetőségét a 'Szőke Adonisznek', mi pedig ajándékba négy hatalmas, színes koktélt kaptunk. Miután megittuk, már minden sokkal jobb volt. C lelépett valami ultrahelyes fiúval, Lol a pultos sráccal enyelgett, míg Serena rátalált Austinra, így ketten vonultak félre. Mivel senkit nem akartam zavarni, s halálra untam magam, a táncparkett felé vettem az irányt, ahol aztán egyedül, de táncolni kezdtem. Már egy ideje táncoltam, mikor két kéz simult derekamra, s egy fej került vállamra. Ismerős illata volt, de nem ismertem fel...