Chapter Eight ~ You Shouldn't Come Back

*Blake szemszöge*

Skinny Love

Justin nagyon ideges volt, mikor bejött a szobába. Nem tudtam, hogy rá merjek-e kérdezni, de végül vettem a bátorságot, s megtettem.

-Justin! Jól vagy? Mi a baj?-kérdeztem, egy csöppnyi aggodalommal a hangomban. Ő az ágyon ült, arcát kezeibe temette, de mikor meghallotta hangomat egyből felnézett. Szeméből áradt a gyűlölet, és a harag. Ijesztő volt.

-Hát képzeld, kibaszottul nem vagyok jól, és kurvára semmi közöd ahhoz, hogy mi bajom van. El is takarodhatnál, és akkor talán jól lennék.-förmedt rám, engem pedig szíven ütött az, amit mondott. Kirohantam a szobából, s elhagytam a házat. Hazáig futottam, s mikor megérkeztem azonnal utat engedtem könnyeimnek. Nem tudtam miért sírok, végül is Justin nem a pasim, hogy beszámoljon nekem a dolgairól, de nagyon fájt az, ahogyan beszélt velem. Azt hiszem nem ezt érdemeltem volna. Sírtam amiatt is, hogy ennyire gyenge vagyok, s emiatt utáltam magam. Mikor lenyugodtam, eszembe jutott, hogy egész héten egyedül leszek. Mivel iszonyatosan álmos voltam, emellett fáztam is, elmentem letusolni, majd felvettem egy meleg, kényelmes öltözéket, megágyaztam a nappaliban, ahol tévé van, lefeküdtem, majd elkezdtem nézni egy filmet. Romantikus dráma volt, aminek már a felénél elbőgtem magam, és részben Justin miatt sírtam, ami zavart is, és érthetetlen is volt számomra. Nem értettem, hogy miért sírok miatta. Megtöröltem szemeimet, a tévét kikapcsoltam, majd a konyha felé vettem az irányt. Kivettem a hűtőből egy üveg Jack Daniel's-t, majd töltöttem egy kicsit. A kicsiből egy fél üveg lett, de legalább jól éreztem magam. Bekapcsoltam Kelly Clarkson Stronger című számát, maximum hangerőre tekertem, s a konyhaasztalon táncoltam, miközben hangosan énekeltem a számot. A csengő hangja rángatott vissza a valóságba. Kicsit lejjebb vettem a hangot, s üveggel a kezembe nyitottam ajtót, amit útközben egyszer meg is húztam. Mikor elértem az ajtóhoz, belekapaszkodtam a kilincsbe, s óvatosan lenyomtam. Majdnem kiestem az ajtón, ugyanis nem volt toppon az egyensúlyérzékem, de a félfába megkapaszkodtam. Meginogtam, s a földet kezdtem pásztázni, majd felpillantottam, s ezzel együtt ki is józanodtam. Na jó, igazából nem, de ott és akkor úgy éreztem, teljesen józan vagyok. Ideges pillantásokat vetettem a velem szemben álló fiúra, de Ő sem volt máshogy. Dühös volt.
-Mit akarsz?-kérdeztem határozottan, s lehetett hallani a hangomban a haragot.
-Mégis mi a francot csinálsz? Ez megoldás? Leiszod magad a sárga földig, és azt hiszed jobb lesz?-üvöltött rám idegesen, s nem zavarta az sem, hogy az utcán elsétáló pár ember végig minket bámul.
-Vedd már észre magad! Ki vagy te, hogy kérdőre vonj? Nem vagy te nekem senkim! Utállak. Érted? Utállak! Tűnj el az életemből, és soha ne gyere vissza!-üvöltöttem rá, majd becsaptam előtte az ajtót. Nem csöngetett, gondolom elment. Én pedig folytattam azt, és ott, amit és ahol abbahagytam.

1 héttel később

Reggel fáradtan másztam ki az ágyból, majd miután rájöttem, késésben vagyok, villámsebességgel kezdtem készülődni, majd útnak indultam a pokolba. Mások iskolának hívják, én maradok a pokolnál. Találóbb. Útközben Birdy Skinny Love című dalát hallgattam, s közben dúdoltam is. Biztosan hülyének néztek akik velem szemben jöttek, de nem különösebben érdekelt. Mikor beértem a teremben az órám 7:57-et mutatott. Gyorsan levágódtam Serena mellé, aki éppen egy könyvet olvasott.
-Ser! Miért nem keltettetek fel?-kérdeztem kétségbeesetten, de Ő csak mosolygott.
-Neked is jó reggelt. Amúgy meg olyan békésen aludtál.-kuncogott, mire én picit meglöktem, majd vele nevettem. Mikor felpillantottam észrevettem az éppen beérkezőket. Ryan, Austin, Justin. Aus odajött hozzánk, majd adott egy csókot Serenanak. Nagyon édesek együtt, és örülök, hogy végre boldog a barátnőm. Justin.. Hát igen, a kioktatásom megtette hatását. Azóta a 'menj már arrébb!'-on kívül egy szót sem szólt hozzám. Az óra elkezdődött, én pedig betettem fülembe a fülhallgatót, majd ugyanattól az énekesnőtől, akit reggel hallgattam, betettem a People Help The People-t. Hát igen, elég depis kedvem van mostanában, de nem érdekel. Szeretem ezt a számot. Mikor vége lett az órának mindenki kiözönlött a teremből, de nekem inkább meghalni volt kedvem. Fejemre ráhúztam kapucnimat, majd lehajtottam a padra, s próbáltam halálra unni magam. Nem jött össze. Valaki megkocogtatta a vállamat. Óvatosan felnéztem, s szembe találtam magam azzal a csodás szempárral, amik már annyira hiányoztak. Kérdő pillantásokat küldtem felé, erre Ő levágódott mellém, majd belekezdett.
-Én.....